2025. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén – a debreceni virágkarnevál napjaiban – az „Adjátok Vissza a Hegyeimet!” Alapítvány koszorúzással emlékezett meg államalapító királyunkról és a magyar összetartozásról.
Az ünnepi megemlékezés a nemzeti hagyomány és a keresztény magyar államiság előtti tisztelgés jegyében zajlott, méltó módon kapcsolódva a város augusztus 20-i ünnepségeihez.
2025. június 3-án, kedden 19 órakor a debreceni Bem téren, Émile Guillaume „Magyar Fájdalom” című szobránál tartottak ünnepi megemlékezést a trianoni békediktátum 105. évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.
Az eseményt a Debreceni Városvédő és -Szépítő Egyesület és az „Adjátok Vissza a Hegyeimet!” Alapítvány közösen rendezte. Ünnepi beszédet mondott Dr. G. Szabó Botond történész, verssel közreműködött Dánieffy Zsolt színművész, énekkel Mohos Péter, az imádságot Nagy Gábor lelkipásztor mondta.
A megemlékezést megelőzően a résztvevők koszorút helyeztek el a Péterfia utcán, a III. gyalogezred emléktáblájánál; az ünnepséget Tóth József tárogatóművész játéka kísérte.
A megemlékezésről készült fényképeket Miskolczi Janó örökítette meg.
Ma február 25-én, a Kommunizmus Áldozatainak Emléknapján nemcsak emlékezünk, hanem felidézzük a kommunista rendszer rémtetteit. Azokat a tetteket, amikkel magyar családok ezreit döntötték nyomorba, férfiak és nők ezreit vitték el kényszermunkatáborokba vagy éppen börtönözték be őket. Illetve kitelepítették azokat a családokat, akiket a nemzetiségük, származásuk alapján akartak megkülönböztetni.
Ma, ezt el sem tudjuk képzelni mit élhettek át a nagyszüleink vagy a szüleink azokban az évtizedekben, amikor állandó rettegésben tartottak mindenkit.
Számos történelmi esemény és időszak emlékeztet bennünket arra, hogy a szabadság megléte kiváltság. A II. világháború eseményei után a Magyarországra ránehezedő kommunizmus évtizedekig nem engedte fellélegezni a hazánkban élőket. Ez a fojtó világ, mentálisan is mérgezte magyarságunkat.
Alapítványunk egyik alapszándéka, hogy az emlékezés útján nem csak az eseményekre és áldozatokra emlékezzünk, hanem tanítsunk és bemutassuk gyermekeinknek, hogy mire volt képes a komminizmus rendszere.
Ma február 25-én, a Melocco-szobornál főhajtással és az emlékezés virágaival állítottunk mementót a szívekben és a lelkekben a kommunizmus áldozataiért.
Az 1956-os események debreceni hőseire emlékeztünk november 4-én a Debreceni Köztemető 56-os Kopjafa Emlékműjénél, ahol elhelyeztük az emlékezés virágait gyászunk és köszönetünk jeléül. Köszönetül, hogy hőseink megmutatták a világnak, nem kér a magyar nemzet a kommunista diktatúra uralmából.
Gróf Wass Albert emlékéhez méltón és gondolatait tolmácsolva az alapítványunk kiáll a magyarságunk szabadságáért a nemzetünk autonómiájáért, mert az örökség emlékezete tesz bennünket igazán méltóvá őseink emlékezetére.
A ma emberének kötelessége emlékezni, népének történelmi nagy alakjaira.
Azokra, akiknek élete és munkássága példaértékű, azokra, akiknek beszédei, tanításai nem csak akkor voltak aktuálisak, hanem napjainkban is időszerűek. Gróf Tisza István előtt hajtunk ma főt, akinek a Debreceni Egyetem előtt álló szobránál emlékeztek Debrecen város képviselői és vezetői.
Debrecen városa és a Debreceni Egyetem, Klebelsberg Kunora emlékezett. Debrecen város és a Debreceni Egyetem képviselői az előtt az ember előtt hajtottak főt, aki a múlt század egyik legnagyobb kulturpolitikusa volt, aki harcolt az analfabetizmus ellen, aki az egyének általános műveltségének növelését szorgalmazta. Emlékeznünk kell rá, mert napjaink világában meg kell tartsuk azon emberek nagyságát, akik tudásukkal hazánk építésében vettek részt, legyen az az élet bármilyen területe is.
1956. október 23-a eseményei és az azt követő rövid időszak, amely akkor a szabadság érzését adta a magyar embereknek, megmutatta a világnak, hogy a kommunizmus rendszere nem fog tudni ellenállni a népek és nemzetek szabadságvágyával és legfőképpen a magyar nemzettudat erejével szemben. Hosszú idő telt el utána, tele megtorlással és a demokratikus elvek elnyomásával, még a rendszerváltás a szabadság új lehetőségét teremtette a nemzetünk számára.
Debrecen városa méltán lehet büszke magára hisz akkor, az „56-os események” tevékeny részese, és aktív helyszíne volt sok más magyar településsel karöltve.
Emlékezzünk hőseinkre!
Emlékezzünk a kommunizmus áldozataira.