Az én székely nagymamám nagyon sokat mesélt nekem. Olyankor ketten voltunk, csak ő és én. Ő lassan, komótosan formálta meg a szavakat, mintha azt szerette volna, hogy ne csak értsem és érezzem a szavak súlyát, hanem tanuljam is meg azokat. Mondta is nekem, hogy egyszer majd te is elmeséled ezeket a gyermekeidnek. És ez így is történt.
Sokszor gondolok az én székely nagymamámra. Nagyon nehéz és szomorú élete volt, de a nagy szegénységében olyan gazdagságot kaptam tőle, amiből a mai napig is táplálkozom. Megnyitotta a szívemet és a lelkemet és olyan magokat ültetett el bennük, melyek gyökerei ott vannak Csíkban, Gyergyóban, a Hargitán és a Maros mentén. Kusza, szövevényes gyökérzet ez, de mélyről táplálkozva mindig adnak új hajtásokat a szívemnek és a lelkemnek.
Erdély magas fái is biztos így lettek. Azt mesélte a nagymamám, ha egy székely ember meghal, akkor egy fa kinő a földből, hogy a lelkét őrizze annak az embernek. Ezért is van az, ha kimegyünk az ottani erdők határába, már messziről lehet hallani a fák, máshoz nem hasonlítható suttogását. Egymással beszélnek a lelkek.
– És ha közel mégy az erdő széléhez kisunokám, akkor figyeld meg. Felerősödnek a fák suttogásai, hangosabbak lesznek az erdő fái. Ez azért van, mert köszöntenek téged.
És ez így is volt minden alkalommal, amikor Erdély fái előtt megálltam. Kis idő múlva felerősödtek a fák suttogásai és az azzal jövő szellő magával hozta a nagy hegyek sajátos illatát, hogy a szemem, a fülem és a orrom utat nyisson minden üzenetnek, hogy ott lent a szívemben kibonthassam azt.
– És ha ott, az erdőt látva veszel hét mély lélegzetet és onnan bentről kifújod, onnan, ahonnan a szíved küldi, akkor jönnek a székely tündérek és elviszik azokat magukkal, hogy fentebb, ott a felhőknél átadhassák az angyaloknak, akik leteszik azokat a JóIstenke elé, és ő azokból a sóhajtásokból fogja látni, hogy mi van a lelkedben.
Most nem vagyok Erdélyben, de kitárom az ablakot, elképzelem az ottani hegyeket és erdőket, és veszek hét mély lélegzetet, hogy a sóhajtásomat meghallva eljöjjenek értük a székely tündérek, átadják az angyaloknak, akik majd leteszik a JóIstenke elé, aki látni fogja a lelkemben és szívemben lévő mérhetetlen nagy szomorúságot és bánatot.
Heller Zsolt