Embernek maradni akkor, ha el kell hagynunk otthonainkat, mert a szülőföldünk már nem élhetünk, nehéz dolog. Embernek maradni akkor, ha a szülőföldünkön bántanak, mert vállaljuk a magyarságunkat, székely mivoltunkat és büszkén vállaljuk Székelyföld örökségét, nehéz dolog. De ha nem tennénk, akkor megválnánk a szívünktől, megválnánk a gondolatainktól, megválnánk az emlékeinktől, megtagadnánk a szüleinket és megválnánk attól az örökségtől, amit elődeink ránk hagytak azzal, hogy továbbörökítsük gyermekeinknek.
Hiszen minden összeomlik, ha nem tartja erős fundamentum. Ez a fundamentum az indentitásunk, a hagyományunk, ami megingathatatlanná tesz bennünket, bárhol is legyünk a világban.
Mert a világban minden székely ember szívében, ott van egy darabka a Marosszéktől, Csíkszéken át, a Kovásznáig ölelt szent földből.
S ha eljön az idő, mert a Teremtő azt gondolja, így leszünk mi is egyszer majd porszemei Székelyföldnek, hogy az terebélyesebb, termőbb legyen, megtartva örökre a székelyek világát.
Heller Zsolt