Élek én, mint oly sok éve
magányom csendes, lágy ölén,
legjobb barátaim lettek a könyvek,
mikben nem csalódtam én.
Ha felcsapom a könyv fedelét,
és utazok a betűk-tengerén,
messze-messze röpít képzeletem
s élem a mások életét.
Feltárul előttem sok, színes világ
s ilyenkor boldog vagyok nagyon,
megnyitom lelkem zárt kapuját,
az érzéseket áradni hagyom.
Sokszor csillog könny szememben,
máskor hangosan kacagok,
feledni tudom gondom, bajom,
mert kiről olvasok, nem én vagyok.
Kirekesztem a zajos világot,
a csend és nyugalom szigete vár,
itt feledem sok kudarcom,
háborgó szívem is megnyugvást talál.
Szerző: Wass Albert
-
A legjobb barátom …
-
Szegény vagyok
Szegény vagyok, szegényebb mint a koldus,
aki az utcasarkon kéreget,
mert felette tiszta ég ragyog,
s az ég szereti a szegényeket.
S a koldusok nagynéha hinni tudnak,
Istenben, égben, s abban, ami szent,
és imádkozni tudnak és szeretni
s a lelkük álma: Léthe-parti csend.
És jó annak, kit szánakozva néznek
és megsiratják fátylas csillogását
mosolytalan két könnyező szemének.
Rólam hiszik, hogy végtelen a kincsem:
pedig érzem, tudom, hogy semmim sincsen:
mindenkinek adósa maradok.
Mert szeretetben, hitben és reményben
a koldusnál is koldusabb vagyok. -
BÚCSÚ
Már eltűnt régen a
hajó Veled
és én még mindég
kendőt lengetek.
s amíg távolba réved a
szemem:
arcod vonásait
idézgetem.
tengerverés csapdos a
partokon:
benne hangod zenéjét
hallgatom.
S a szélben, mely
hajamba beletép,
ott érzem még a kezed
kezed melegét.
De mindez búcsú már,
tudom nagyon.
Elnyel a távol,
mint egy ősvadon.
Pókok szövik be
lépteid nyomát,
holnapra új lakót kap
a szobád,
s elönt a hétköznapok
bús sora,
mintha nem is lettél
volna soha…
Csak én állok még itt.
De már ködöt
lehel a tenger
árnyékod mögött,
s míg lengetem a
kendőm, lengetem:
emléked lassan
eltemetgetem -
„Szeretlek mindhalálig nemzetem” – verses-zenés műsor a Magyar Költészet Napjára
A Magyar Költészet Napja alkalmára készült el a „Szeretlek mindhalálig nemzetem” című verses-zenés összeállítás, amely a magyar líra és a nemzeti összetartozás gondolatát állítja a középpontba.
A mintegy 65 perces műsort Mohos Péter és Meleg Vilmos előadóművészek viszik színpadra, ének és gitárkíséret mellett.
Az összeállítás méltó főhajtás a magyar költészet és anyanyelvünk ereje előtt – újabb állomása az alapítvány hagyományőrző munkájának.
-
Székelyföldi autonómia – közös imádkozás és őrtűzgyújtás 2025. október 26-án
2025. október 26-án, vasárnap 17 órai kezdettel ismét közös imádkozásra és őrtűzgyújtásra hívott mindenkit az „Adjátok Vissza a Hegyeimet!” Alapítvány a debreceni Székelyek Parkjába (4032 Debrecen, Medgyessy sétány 4.).
A rendezvény Székelyföld autonómiájáért szólt: a fellobbanó őrtűz a székely nemzeti összetartozás és a szülőföldhöz való hűség jelképe. Az alapítvány évről évre megtartja ezt a megemlékezést, élő hagyományt teremtve Debrecen szívében, Wass Albert szobrának tövében.
Szeretettel várt mindenkit az „Adjátok Vissza a Hegyeimet!” Alapítvány nevében: Becsky Tibor elnök.
-
Wass Albert: A disznópásztor – tanulságos írás a szolidaritásról
Wass Albert tanulságos írása az emberi összetartásról és a szolidaritásról – egy disznópásztor története, amely ma is megrendítően időszerű.
„Tudják, én szegény fiú voltam, és gyermekkoromban anyám elszegődtetett a községhez disznópásztornak. Maguk most nevetnek, pedig a disznók előtt megemelheti a kalapját minden ember. Tudják-e milyen jó szándékú, becsületes állatok azok?
Három éven át jártam ki a legelőre velök, tavasztól őszig. Megismertem őket. Hűségesek, tisztességesek. Értik? Szerettek engem! Pedig én nem is voltam disznó, csak ember…”
Nyelt egyet és egy pillanatig maga elé bámult a padlóra. Aztán folytatta:
– Egy őszön makkoltatni küldtek föl a hegyekbe. Akkor történt, hogy farkasok kezdték kerülgetni a kondát. Volt a rám bízott állatok között egy, amelyik mindig külön járt a többitől. Egy rühes, sovány kis süldő. A többi nem tűrte meg maga között, mert hogy maga alá piszkolt fektiben. Mert a disznó nagyon tiszta állat, tudják-e, az elveri magától az ilyet. A konda szégyene volt ez a süldő. És éppen erre mentek rá a farkasok.
– Reggel történt, alig valamivel virradat után. Éppen kitereltem az állatokat a karámból s álmosan dűtöttem neki hátamat egy bükkfának, amikor a visítást meghallottam. A kis rühes süldő megint valamivel távolabb túrt a többitől s azt cserkészték be a farkasok. Négyen támadtak reá egyszerre. De amikor én felütöttem fejemet a sivalkodásra, már valamennyi disznónak fönt volt a feje és a következő pillanatban az egész konda összeröffent s mint egy roppant fekete henger rohant reá a farkasokra.
Képzeljenek csak el kétszáz egynéhány disznót, tömötten egymás mellett, fölemelt ormánnyal rohanni, fújva és fog csattogtatva! Szempillantás alatt elkergették a farkasokat s a kis rühes süldőnek néhány harapáson kívül semmi baja nem történt. Én pedig sokat gondolkoztam akkoriban azon, hogy miért is védte meg a falka ezt az egyet, akit amúgy is kitaszított maga közül s akit azután sem fogadott vissza soha.
De csak most jöttem rá: azért, mert disznó volt az is.
– Hát látják, ezért szeretnék disznó lenni. Mert irigylem a disznóktól a szolidaritást, ami az én emberi falkámból hiányzik. Mi tanokat hirdetünk és jelszavakat halmozunk jelszavakra, de közben mindenki csak önmagával törődik, nemhogy a kisujját is mozdítaná másért.
Ha akkor, ott az erdőn, az én disznófalkám is úgy viselkedik mint ma az emberi társadalom: rendre az egész falkát fölfalhatták volna a farkasok. Mint ahogy az embereket is fölfalja rendre a gonoszság és az önzés.”
Wass Albert
-
Koszorúzás Szent István ünnepén – 2025. augusztus 20.
2025. augusztus 20-án, Szent István király ünnepén – a debreceni virágkarnevál napjaiban – az „Adjátok Vissza a Hegyeimet!” Alapítvány koszorúzással emlékezett meg államalapító királyunkról és a magyar összetartozásról.
Az ünnepi megemlékezés a nemzeti hagyomány és a keresztény magyar államiság előtti tisztelgés jegyében zajlott, méltó módon kapcsolódva a város augusztus 20-i ünnepségeihez.
-
Jókai-műsor Nagybányán – lélekemelő vendéglátás Szent István ünnepén
2025 augusztusában, Szent István király ünnepe körül a nagybányai magyar közösség előtt mutatták be a Jókai Mór emlékének szentelt műsort.
Mohos Péter beszámolója szerint az előadás közönsége és vendéglátói egyaránt lélekemelő fogadtatásban részesítették a fellépőket: „Lélekemelő fogadtatásban-vendéglátásban részesültünk Róbert esperes úr és stábja, valamint a közönség részéről!”
Az est ismét megmutatta, milyen erős kötelék fűzi össze a határon túli és az anyaországi magyar közösségeket a közös kultúra és a hagyományőrzés jegyében.
-
Nemzeti Összetartozás Napja – megemlékezés a trianoni békediktátum 105. évfordulóján
2025. június 3-án, kedden 19 órakor a debreceni Bem téren, Émile Guillaume „Magyar Fájdalom” című szobránál tartottak ünnepi megemlékezést a trianoni békediktátum 105. évfordulója, a Nemzeti Összetartozás Napja alkalmából.
Az eseményt a Debreceni Városvédő és -Szépítő Egyesület és az „Adjátok Vissza a Hegyeimet!” Alapítvány közösen rendezte. Ünnepi beszédet mondott Dr. G. Szabó Botond történész, verssel közreműködött Dánieffy Zsolt színművész, énekkel Mohos Péter, az imádságot Nagy Gábor lelkipásztor mondta.
A megemlékezést megelőzően a résztvevők koszorút helyeztek el a Péterfia utcán, a III. gyalogezred emléktáblájánál; az ünnepséget Tóth József tárogatóművész játéka kísérte.
A megemlékezésről készült fényképeket Miskolczi Janó örökítette meg.
-
Wass Albert-emlékműsor a debreceni Nagytemplomban
2025 februárjában a debreceni Református Nagytemplom adott otthont a Wass Albert-emlékműsornak. A „Mégis vagyunk… és leszünk!” című verses-zenés összeállítás a Nagytemplom közönsége előtt is mély benyomást tett.
Az élményt a Debrecen-Nagytemplomi Református Egyházközség is köszönettel nyugtázta. Lőrincz-Bihari Zsuzsanna programkoordinátor szavaival: „Még egyszer nagyon köszönjük az élményt és szívből gratulálunk a produkcióhoz!”
A műsor ismét bizonyította, hogy Wass Albert öröksége élő és összekötő erő – a debreceni hagyományőrzés egyik legszebb pillanata volt.