Múlt pénteken a zene és az emlékezés találkozásának lehettek tanúi mindazok, akik részt vettek Bogányi Gergely zongoraművész és zeneszerző koncertjén Vállajon, a római katolikus templomban.
A művész a második világháborút követően málenkij robotra elhurcoltak emléke előtt tisztelgett, akik közül 214-en kerültek kényszermunkára a Szovjetunióba, és 44-en soha nem térhettek haza. A templom csendjében felcsendülő dallamok a kimondhatatlan fájdalomnak adtak hangot, s egyúttal a kegyelettel őrzött emlékek fölé emeltek láthatatlan hidat múlt és jelen között. Vállaj történelmének e tragikus fejezete nem csupán a település múltjának része, hanem közös nemzeti emlékezetünk kitörölhetetlen lapja is.
A koncert arra emlékeztetett bennünket, hogy az idő elhalványíthatja a fájdalom körvonalait, de az emberi sorsok iránti felelősségünket soha nem törölheti el. Mert vannak dallamok, amelyek túlmutatnak a hangokon: imádsággá, főhajtássá és az el nem feledés csendes fogadalmává válnak.
Fotó: Sallai József
Vélemény, hozzászólás?